Diákok kedvenc alkotásai/ Közös poszt az Élt egyszer egy... kiállításról

A Galériában iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diákokat kértünk meg arra, hogy válasszák ki kedvenc alkotásukat az épp  aktuális időszaki kiállításunk képei közül, és írják meg miért fogta meg őket az adott mű . A  következőkben észt meseillusztrációs Élt egyszer egy... című kiállításról írt reflexiókat olvashatjátok.

Anu Kalm – Hófehérke

Írta: Homoki Lili, Gyalay Gyöngyi és Gyalay Csilla (Veres Pálné Gimnázium)

A kiállítást végig járva sok különböző perspektívából láthattuk a Grimm meséket, azonban egyből megakadt a szemünk ezen az alkotáson, ami a Hófehérke történetét illusztrálja. Nem is kellet elolvasnunk a kép címét, rögtön tudtuk, hogy melyik meséhez készült.

Ami a legjobban tetszett nekünk a képben, hogy a sok apró részletből az egész történetet könnyen össze lehet rakni. Bár Hófehérke alakja van a középpontban, a mese többi szereplőit is megismerhetjük. Különös, hogy a művész a gonosz szereplőt, a királynőt nem jeleníti meg, ezenkívül Hófehérkét megmentő királyfi sem kap helyet a képen.

Nagyon megtetszett az illusztráció színvilága is. A fehér és fekete színeket még jobban kiemeli a kép színes részlete. A lánynak, ahogy a meséből is megtudhattuk, fehér bőre, fekete haja, és vörös ajkai van, amit az alkotás nagyon szépen ábrázol. Az mese többi szereplőivel ellentétben élethű az ábrázolása, véleményünk szerint evvel próbálja meg kiemelni a többiek közül, mivel Hófehérke a főszereplő.

Elnyerte tetszésünket, hogy a törpék és az állatok aranyosan, mesebelien jelennek meg. Viccesnek találtuk, hogy Kuka törpe, a meséhez hasonlóan, kicsit kelekótya, és lemaradt társaitól.

Izgalmasnak találtuk, hogy a képen felfedezhető a Hófehérke megölésével megbízott vadász alakja. A képen Hófehérke haja átalakul erdővé, melyben feltűnik a vadász, amint puskájával sétál. Úgy gondoljuk, hogy mivel Hófehérkével ellentétes irányba halad, kifelé a képből, már nem a lány megölése a célja, hanem megmentésén gondolkodik.

Mindhármunk szerint ez az alkotás egyben lehet kisgyermekek, fiatal felnőttek, de akár idősebbek számára szóló mű. Történetét minden korosztály ismerete alapján tudja értelmezni.

 

Anne Pikov – Hamupipőke

Írta: Budai Flóra és Nemere Zita (Veres Pálné Gimnázium)

 

 

A kiállításból a lenti kép tetszett meg nekünk a legjobban, mert mindketten imádjuk a mesét és ez egy nagyon ötletes, különleges ábrázolása a híres Hamupipőkének. Első ránézésre nem minden embernek tűnne fel, hogy melyik történetről mintázták, de amint jobban szemügyre vesszük, világossá válik a kép jelentése. A művész ezt a 17. századi tökhintót kreatívan át tudta alakítani egy, a mai világ számára alapvető járművé, egy autóvá. Tetszenek az egyszerű színek és minták, ami a mi egyszerű generációnkat tükrözi. Ez egy olyan kedves festmény, amit szívesen kitennénk akár mi is a szobánkba.

 

Tiina Mariam Reinsalu – Hamupipőke 

Írta: Tomin Orsolya (Veres Pálné Gimnázium) 

Személy szerint először azért tetszett meg a kép, mert megjelenik rajta az éjszaka, a csillagok és a Hold, amelyek mindig is közel álltak a szívemhez, és rengeteg meghatározó emléket juttatnak eszembe. De ha belegondolunk, hogy ennek vajon mi köze lehet Hófehérke történetéhez, meglepő dolgokat fedezhetünk fel.

  Én többféleképpen értelmeztem a képet: az első variációmban a tükör előtt a gonosz mostoha áll, aki természetéből adódóan sötét színekkel van megjelenítve. Látszik az arcán kevélysége, egocentrikussága, lelke romlottsága pedig kígyó formájában is ábrázolva van a háttérben. A tükörben ezzel szemben Hófehérkét látja saját maga helyett, hiszen ő a legszebb az országban, a varázstükör pedig sosem hazudik –mint a meséből tudjuk. A tükörképben álló lány a fehér különböző árnyalataival van megrajzolva, ami egyértelműen kifejezni szűzies tisztaságát, gyönyörűségét és szívének kedves szándékát. Mögötte fényesen ragyognak a csillagok és a Hold, ami ősi kultúráktól kezdve a nőiesség, tisztaság, illetve a női erő és befogadóképesség szimbóluma. Mindemellett nagy jelentőséget nyilvánítottak az égitest természettel való kapcsolatának is, amit észrevehetünk Hófehérke viselkedésében az állatokkal. 

  Beszélhetünk azonban ugyan arról a személyről is, hiszen a tükörkép az ott álló nő árnyékának a folytatódása. Ez azért érdekes, mert az új királyné a kezdetektől fogva kegyetlennek és nárcisztikusnak van bemutatva, azonban senki nem beszél az ő gyermekkoráról, hogy milyen esetleges traumák érték, és mi miatt lett olyan, amilyen. Tehát az én értelmezésem szerint lehet, hogy a királyné saját fiatal önmagára tekint vissza, amikor még ugyanolyan ártatlan és jólelkű volt, mint elődjének lánya. Az irigység viszont idővel megcsúfította, és ez visszafordíthatatlan következményekkel járt.

  Összefoglalva, amellett, hogy a jelentés mellett gyönyörűen kidolgozott képről beszélünk, azt hiszem kijelenthetem, hogy Hófehérke története talán nem is olyan fekete-fehér, mint gondolnánk.